Az EMMAUSZ-járás máig fennmaradó, több mint 100 évre visszanyúló, eredendően bólyi német népszokás. Húsvéthétfő délelőttjén jó idő esetén a bólyi pincefalu mellett elterülő Kálvária dombon szabadtéri szentmisével kezdődik a rendezvény. Az ünneplés a kora délutáni órákban a pincesorban folytatódik, amikor az évszázados hagyomány szerint a családok rokonaikkal és vendégeikkel kivonulnak a települést övező pincefaluba. A helyi és környékbeli pincegazdák nyitott ajtókkal és a táj jellegzetes boraival várják rokonaikat és ismerőseiket. A családi présházak mellett vendéglátóegységként működő pincészetek várják azokat a Bólyhoz rokoni illetve baráti szálakkal nem kötődő érdeklődőket, akik szívesen részt vennének e rendezvényen.
Emmausz falu nevét a Biblia említi. Pontos helyét nem ismerjük, a mai Izrael és a palesztinai West Bank ("Nyugati Part") több települése is igényt tart rá, hogy itt történtek a legrészletesebben Lukács evangéliumában, illetve kevésbé részletesebben Márk evangéliumában leírt események.
Az emmauszi tanítványok története a Biblia egyik gyakran idézett példázata, amely a szentmiséken sokszor a húsvéti időszakban kerül szóba, de tanulságai miatt máskor is.
A történet egyik gyakran idézett mozzanata a tanítványok elkeseredése: Jézus elvesztésében mindannak összeomlását látják, amiben addig hittek és ami jobb jövőt ígért nekik, mert még nem értették Jézus küldetését és nem hitték el, amit már hallottak másoktól: hogy a sírban nem találtak senkit és Jézus feltámadt. A történetnek ez a része a jóban való remény és a remény szétzúzódásának példázata, a történet folytatásával együtt azonban azt jelenti: a reményt nem szabad feladni és az ígéret beteljesül.
A történet másik, szintén gyakran kiemelt mozzanata: amikor Jézus két tanítványa - akiket "emmauszi tanítványok" néven emlegetnek - Jézus keresztre feszítése után Emmauszba tartottak haza Jeruzsálemből, és az eseményekről beszélgettek, egy vándor csatlakozott hozzájuk és szomorúságuk okáról érdeklődött. A tanítványok nem ismerték fel Jézust, aki kezdetben elkendőzte előlük valódi kivoltát, és csak később, jelekből jöttek rá, hogy aki velük van és visszatért hozzájuk, az maga a Megváltó. Ezután visszasiettek az apostolokhoz, hogy elmondják nekik a hírt.
A harmadik lényeges mozzanat a kenyértörés, amely folytatása az utolsó vacsorának és kezdete egy máig ható hagyománynak - a eucharisztia szentségével Krisztus megtalálta a módját annak, hogy örökre azokkal maradjon, akik már azt hinnék, örökre elszakították őket tőle.
További információk:
Erzsébet Vigadó, Bóly
69/368-100, 69/868-230,
vigado@boly.hu
A fényképeket készítette: Horváth Gábor és Máy Péter
WEBMAIL
